Tanórán kívüli iskolai és iskolán kívüli programok a tehetséggondozásban

Mind a külföldi, mind a hazai szakirodalomban igen változatos a kép arra vonatkozóan, hogyan ítélik meg az iskolán/tanórán kívüli oktatás funkcióját és lehetőségeit a gyermekek életében. Ez okozza a jelenség sokféle elnevezését, és nehezíti meg a tájékozódást. A tanulók szabadidejére vonatkozó kutatások nagy része például a gyerekek életmódját feltérképezni hivatott időmérlegekre korlátozódik. Más szerzők oktatásszociológiai elemzésekben, valamint az oktatás piacosodásával, minőségbiztosításával kapcsolatban térnek ki az iskolán kívüli oktatás világára. Jelen tanulmány a tehetséggondozás és -fejlesztő programok nélkülözhetetlen eszközeként veszi számba az iskolán/tanórán kívüli oktatás különböző formáit, arra keresve a választ, hogy az mikor és mitől válik tehetséggondozóvá. A tanórán kívüli oktatási programok két nagy csoportját szokás megkülönböztetni
a szolgáltatás helyszíne, illetve működtetője szerint: az iskolai tanórán kívüli, valamint az iskolán kívüli programokat (Báthory, 1992; Páskuné, 2000; Olszewszki-Kubilius, Lee, 2004). Az előzőt nevezik általában extrakurrikuláris programoknak, utalva az iskola által nyújtott, de a tanterv szerint nem kötelező (sem az iskola, sem a résztvevők számára) extra tevékenységi lehetőségekre, míg az utóbbi magában foglalja az összes, legtöbbször az iskolától független olyan oktatási-nevelési szolgáltatást, amelyek elsősorban a kereslet-kínálat viszonyát fürkésző piaci szemléletnek engednek teret. Ezek a kiegészítő tevékenységek számos keretben és finanszírozással működhetnek: közösségi szervezetekben, civil szervezetekben, egyházi szervezetekben vagy akár állami fenntartású intézményekben, szabadidőközpontokban, művelődési központokban, ifjúsági házakban, oktatási vállalkozások keretében. Ez utóbbiaknak sokkal színesebb a palettája, már csak a felsorolásban tükröződő formális kereteket illetően is, nem beszélve a célokról, az oktatási szolgáltatások filozófiájáról, az alkalmazott módszerekről, és tegyük hozzá, a szakmai színvonalról. Emiatt nehéz a közös nevezőt megtalálni, már az elnevezés szintjén is. Egy azonban biztos: mindegyik valamilyen többletet kíván nyújtani, amely a helyi adottságoktól és a személyi feltételektől függően kialakítja a szolgáltatás egyéni arculatát.
Az alábbiakban, megfelelő fogalmi áttekintés után, a jelzett sokszínűség dacára mégis megpróbáljuk azokat az empirikus adatokat felsorakoztatni, amelyek megerősítik a kötelező iskolai tanításon túli iskolarendszerű, szervezett programok létjogosultságát a tehetséggondozás területén.