Nemrég jelent meg a Matehetsz gondozásában 2x2 olyan szakmai kártyajáték-csomag, amely óvodapedagógusok és tanárok, tanítók, valamint az oktató-nevelő munkát segítő munkatársak számára készültek – tartalmas szakmai beszélgetésekhez. Jelen írásunkban néhány olyan, elsősorban pszichológiai szempontokat szeretnénk a „kártyázás” gyakorlata mögé helyezni, amely támogatja ezen eszköz használatát a csoportos foglalkozásokon, vagy éppen kötetlen munkatársi összejöveteleken, majd bemutatjuk a Hivatásunk a tanítás! / Hivatásunk az óvoda! – 177 kártya tartalmas szakmai beszélgetésekhez c. kártyacsomagok kialakításának elveit, a felhasználás előnyeit, a termékben rejlő lehetőségeket.
A különböző területen dolgozó segítő szakemberek (pszichológusok, pszichoterapeuták, coachok, karriertanácsadók, trénerek stb.) a professzionális segítő tevékenység során gyakran használnak különböző, képeket vagy szövegeket tartalmazó kártyákat, amelyekkel facilitálják a kliens egyéni problémamegoldását, önfeltárását, vagy támogatják a különböző kitűzött fejlesztési célokat. A használatban lévő kártyák, illetve a rajtuk lévő „ingerek” (képek vagy más vizuális ingerek, szavak, mondatok – kérdések, állítások, befejezetlen mondatok formájában) jelentősen különböznek egymástól abban, hogy milyen mértékben strukturálják a résztvevők válaszait, terelik a gondolatokat egy meghatározott irányba, vagy ezzel ellenkezőleg nagy szabadságot adnak a kliensek, résztvevők önkifejezéséhez. Az ingertől függően változik a válaszadás tudatossága, kontrolláltsága is. Minél kevésbé strukturált egy inger, annál inkább mozgósítja a fantáziát, felszabadítja a kreativitást, egyben nagyobb teret ad a projekció számára is: mit lát bele, hogyan reagál a személy. A verbális hívóingerek általában a tudat számára jobban hozzáférhető és kontrollálható válaszokat engednek meg, míg a képi anyagok sokszor a tudattalan tartalmak megmozgatására, előhívására hivatottak. A többértelműbb ingerek esetén a perspektívák közötti különbségek drámaiak és meglepőek, egyben csoportos használat esetén tanulságosak lehetnek. A pedagógusokkal való szakmai csoportmunkában a kártyatípusok bármelyike előfordulhat, de mivel ezen csoportok elsődleges célja legtöbbször a közösségi élmény, a közérzet javítása, valamint a készségszintű tanulás, így a tudattalannal való munkára direkt módon ösztönző többértelmű képek felhasználása nem jellemző.
A Hivatásunk a tanítás! / Hivatásunk az óvoda! – 177 kártya tartalmas szakmai beszélgetésekhez c. kártyacsomag tematikája
A kártyák tematikus kialakítása egy 4x4-es mátrix alapján történt. A mátrix egyik szempontsora az óvodai/iskolai kontextusban releváns 4 fő tevékenységi terület, másik szempontsora pedig négy alapvető pedagógusi készség.
Az óvodai/iskolai kontextusban releváns 4 fő tevékenységi területet (teendők a gyermekekkel/tanulókkal, részvétel a szakmai közösségben, kapcsolat a szülőkkel, saját szakmai szerepfelfogás) pásztázó kérdéseket tartalmazó kártyák mellett dzsókerkártyákat, idézetkártyákat és véleménykérő kártyákat találunk a dobozban, amelyek a játékszabályoktól függően még izgalmasabbá tehetik a játékot. A 4 fő terület bármelyikén érvényesíthető négy alapvető pedagógusi készség, vagyis az érzelemkezelés, az együttműködés, a kommunikáció és az önmenedzselés megsokszorozza a lehetséges játékvariációk számát.
Az egyes kártyákon tehát található (1) egy önreflexióra buzdító kérdés vagy felszólítás, (2) egy jelölés a jobb oldali sávban, hogy az a tanulókkal, kollegákkal, szülőkkel vagy saját magunkkal való dolgunkat érinti-e, és (3) a kérdés/felszólítás alatt zárójelben a négy alapvető pedagógusi készség egyike. Itt például a kérdés a tanulókkal való kapcsolatot firtatja és a kommunikációs készséget érinti:
A kártyákon kívül a doboz tartalmaz egy játékleírást, amely a játék célját, a játékszabályokat, a kis- és nagy létszámú csoportok számára alkalmas játékváltozatokat, és további szabálylehetőségeket javasol.
A Hivatásunk a tanítás! / Hivatásunk az óvoda! – 177 kártya tartalmas szakmai beszélgetésekhez c. kártyacsomag használatának előnyei
Interaktivitás: a kártyák ösztönzik a résztvevőket, hogy aktívan részt vegyenek a foglalkozásokon, hogy mindenki egyforma eséllyel kapcsolódhasson be a beszélgetésbe.
Kohézió erősítése: a hivatásról, munkatevékenységről, a szülőkhöz, gyerekekhez/tanulókhoz és kollégákhoz való viszonyról szóló gondolatok, érzések és tapasztalatok megosztása lehetővé teszi a társas tér közös percepcióját, elmélyítheti a kapcsolatokat és ezáltal javíthatja az intézményi klímát.
Önkifejezés és visszajelzés: a kártyák használatával könnyebben kifejezhetik a résztvevők véleményüket és érzéseiket. Miközben facilitálják az elmélyülést és a belső munkát, a résztvevők megfigyelhetik a többiek reakcióit is.
Struktúra: A kártyák használata a játékszabályok révén strukturálja az együttlétet, a szabályok mederben tartják az eseményeket, ez pedig segíti a résztvevőket a témára fókuszálásban.
Témák gazdagsága: a kártyák segítségével olyan fontos szakmai kérdések is előkerülnek, amelyek alaphelyzetben nem tematizálják az informális együttléteket.
Kreativitás és problémamegoldás: A kártyák kérdéseire adott eltérő válaszok új ötletekre és kreatív megoldásokra inspirálhatják a résztvevőket, új perspektívákat nyitva számukra.
Könnyű adaptálhatóság: A kártyák sokféleképpen használhatók különböző szakmai alkalmakon, programokon, összejöveteleken, a témához és a célhoz igazítva. A nagyszámú kártya lehetőséget ad arra, hogy a célnak megfelelően válogassuk ki a megfelelő kérdéseket, gondolatokat tartalmazó kártyalapokat.
A játék öröme: a kártyázás mint játékélmény a legtöbb résztvevő számára ismerős lehet, amelynek elemei:
További előny, hogy a résztvevők száma nem befolyásolja a kártyák által irányított beszélgetések tartalmasságát. Akár egyénileg, akár nagyobb létszámú csoportban is működnek a kártyák.
Noha a kártyák és a velük való csoportos játék a fent felsorolt előnyöket ígéri, fontos megemlíteni, hogy ezek az előnyök a felhasználók hozzáállásától függően jelentősen eltérhetnek. A játékosok felelősségéről gondolkodva külön kell szólnunk a csoportvezető/játékvezető szerepéről, akinek kijelölése, vagy aki részéről a szerep elvállalása nagyobb létszámú (5-6 főnél nagyobb) csoport esetében ajánlott. Ő felel az előkészítésért (pl. kártyák célnak megfelelő kiválogatása), a résztvevők által elfogadott keretek betartatásáért, a megfelelő légkör kialakításáért, fenntartásáért, az együttműködési szabályok érvényesüléséért, a megfelelő lezárásért. Az e területen szerzett beszélgetésvezetési jártasság előnyt jelenthet, hiszen számos olyan „mikroskill”, létezik, amelyek hosszabb gyakorlás során alakulnak ki és eltérnek a hétköznapi beszélgetések szabályozásának készségeitől. Ilyenek a csoportvezető reakciós vagy reagálási skilljei (aktív hallgatás, tisztázás, parafrázis, összegzés stb.), interakciós képességei (moderálás, összekapcsolás, blokkolás, támogatás), akciós skilljei (nyitott kérdések, érzések visszatükrözése, konfrontáció), valamint a modellálás és folyamatmegfigyelés.
Ugyanakkor a résztvevőknek is van felelőssége. Egy ilyen együttlétre időt és energiát kell szánni. Az önfejlesztésben való hit, a kölcsönös bizalom és a legtágabb értelemben vett együttműködés, beleértve az egymásra való odafigyelést, az ítélkezésmentes meghallgatást, az empatikus hozzáállást és őszinteséget, jelentősen növeli a kártyákkal támogatott szakmai beszélgetés színvonalát és nyereségeit. Alapvető etikai normaként elvárható a diszkréció, adott esetben a titoktartás. Ugyanakkor a részvétel személyes mélysége, mint ahogy maga a részvétel is, szabadon választott, önkéntes. Senki nem kényszeríthető énjétől idegen kitárulkozásra. Végül pedig a „kártyázás” tapasztalati hozadéka is személyes, egyénenként rendkívül eltérő lehet.
Ha vezető nélkül, tartalmas szórakozás céljából használjuk a kártyákat, akkor ezek az elvárások lazábbak. Ilyenkor az általános együttélési normák, kommunikációs szabályok, illetve az összeülő csoport önszabályozó mechanizmusai tartják mederben a beszélgetés folyamatát.
A Hivatásunk…! kártyákkal facilitált beszélgetések lehetővé teszik a pedagógusok számára, hogy tudatosabban használják fel a személyükön át érvényesülő hatásokat a szülőkre, kollégákra, tanulókra/gyerekekre, hogy rálássanak saját előítéleteikre, érzelmi beállítódásaikra, hogy szembenézzenek megterhelő élményekkel, hogy lelki szükségleteiket tudatosítsák. Az élmények felidézése lehetőséget ad utólagos valóságvizsgálatra, az érzelmek ismételt átélésére és csoportban való feldolgozására. A pedagógusok közötti csoportmunka a személyközi viszonyok magasabb szintre emelésével végül is az egész intézményi kultúrát javíthatja, ezáltal védőhatást gyakorolhat a túlterheléssel, kiégéssel szemben.
A kártyacsalád két további tagja a Hivatásom a tanítás! / Hivatásom az óvoda! 77 elgondolkodtató kártya címmel jelent meg. Ezeket a szerző önálló vagy 2-3 fős kiscsoportos használatra ajánlja. A tematika és a szakmai háttér hasonló a 177 lapos változatokhoz, de a kérdések (egyes szám első személyben megfogalmazva) személyesebb önreflexióra adnak lehetőséget. Egyfajta szakmai tükörként, a pedagógus pályához útravalóként használhatók.
A kártyák Kállai-Nagy Krisztina által készített színes grafikái önmagukban is jó hangulatot teremtenek, esztétikai élményt nyújtanak. Használatukhoz csak néhány szabályt ad meg és néhány játékváltozatot kínál a játékfejlesztő, Bajor Péter, a további felhasználási módoknak pedig csak a kreativitás szab határt.
Páskuné Dr. Kiss Judit
pszichológus, egyetemi docens, Debreceni Egyetem
